Ebben a műben Comte-Sponville tizennyolc fejezetben kíséri végig olvasóját a "nagy erényeken", kezdve az udvariasságon (ami még nem erény: a szerző szerint csak erények híján szorulunk rá), végezve a szereteten (ami már nem erény: az erényekre épp azért van szükségünk, mert nem tudunk szeretni).
Szó kerül a "sarkalatos erényekről", a türelem vagy az igazságosság nagyon is mai problémáiról, de olyan, a modern korban többnyire elfeledett vagy "ásatagnak" tekintett fogalmakról is, mint az alázat, az irgalmasság, a tisztaság vagy a szelídség.
A szerző a morálfilozófia oldaláról közelít tárgyához, de olvasásához nincs szükség filozófiai előképzettségre, és mi sem áll távolabb tőle, mint a kioktatás vagy hiányosságaink ostorozása: gyöngéd kézzel vezetget a legnagyobb filozófusok és vallási gondolkodók gondolatébresztő írásaiból vett szemelvények közt Platóntól, Arisztotelésztől és Szent Páltól kezdve Spinozán, Kanton, Szalézi Szent Ferencen át Rawlsig és Simone Weilig.
