Tiszta őrület, hogy szakítottunk Deannel. Pedig annyira jól ment minden köztünk! Egyik percben azt mondja, hogy szeret, aztán meg szakít velem. Anyám szerint fetrengenem kellene a bánatban, és gyorséttermi kajákkal tömni magam, de én nem hiszem, hogy ez jó megoldás. És valljuk be őszintén, a pasikkal való kapcsolatok terén anya nem mindig dönt jól, gondoljunk csak az apámra. Szerintem az a legjobb, ha észnél vagyok és elfoglalom magam. Elvégre a Harvardra készülök, akkor pedig minek vesztegessem az időmet avval, hogy egy fiú után sírok? Nemde?
(Részlet)
