A város közepén, egy roppant magas épület párkányán, egy apró repedésben, egy óriási fán élt Pöszmöt. Nemrég költözött be, és még nem talált senkit, akivel játszhatna. A többiek ugyanis egy kicsit távolságtartóak - nem akarják megbántani, csak nem tudják még, hogy ki ő, és kedves-e vagy sem.
Pöszmöt elhatározza, hogy egy nagy bulit rendez, és mindenkit meghív. Nem alakul minden a tervei szerint, de végül mindenki ráeszmél, hogy nem kell senkit sem megváltoztatni, azért, mert különbözőek vagyunk - lehetünk sokfélék, ilyenek is, olyanok is. És ez nagyon jó érzés.
