Tibet sok nyugati ember előtt a titokzatosság levegőjébe van burkolva. A „Hó országa” a nyugati ember előtt az ismeretlenség, furcsaság és lehetetlenség országa. Micsoda emberfeletti erőket nem tulajdonítanak még a különféle láma, mágus, varázsló és szellemidézőknek, a rejtett dolgok gyakorlóinak, akik ennek a magas fennsíknak a lakói és akiknek úgy a természete, mint saját szándékos célkitűzése oly nagyszerű elzárkózás a világ többi részétől? Milyen könnyen fogadják el róla a legfurcsább legendákat éppúgy, – mint vitathatatlan igazakat! Ebben az országban a növények, az állatok és az emberek is nagyon eltérőeknek látszanak a nyugati emberek elképzeléseitől, a fizika, a vegytan, az élettan legjobban megalapozott történeteitől, és úgyszintén megszabott felfogásaitól is. Ennélfogva természetes, hogy a tudósok, – akik a kísérleti módszer pontos szabályaihoz vannak szokva – ezeknek a történeteknek csupán – leereszkedve és szórakozva – mint tündérmeséknek szentelnek figyelmet.