"Halk zümmögés simogatta zsibbadtságuk féltudatos felszínét, majd fokozatosan erősödött, mintha kagylót hoznának egyre közelebb az ember füléhez, végül kerregő zaj lett belőle, amely erőszakosan magára hívta a figyelmet. Anthony éppen annyi időre nyitotta ki a szemét, amennyi elég volt. hogy megpillantsa a csaknem a feje fölött elhúzó repülőgépet, azután megint behunyta, mert az ég szertelen kéksége elkápráztatta. - Ezek az átkozott masinák! - mondta, majd nevetve hozzátette: - Ezek alaposan megnézhettek bennünket. Kelen nem válaszolt: de behunyt szemhéja alatt mosolygott, illetlen és kaján rosszallással. Az égi látogató látványa ellenállhatatlanul komikus volt. - Dávid és Batseba - folytatta a férfi. - Sajnos, óránként százmérföldes sebességgel... Különös, vinnyogó hang hasította át a gép zörejét. Anthony megint kinyitotta a szemét, és egy sötét körvonalú tárgyat pillantott meg. amint feléje zuhan. Felkiáltott, gyors és önkéntelen mozdulatot tett, hogy elrejtse az arcát. Erőteljes, de tompa és szotykos puffanással a tárgy a lapos tetőre pottyant, egy-két yardnyira onnan, ahol ők feküdtek."