Egy régi-új történet nátronpapírból kigöngyölt pillanatképei. Versek egykori gyermekhangra. Lencsi könyve. Hogy ki ő, mi ő – arra megannyi válasz van, itt most három tucatnyi versben, még annyi rajzban, és hozzáképzelhetsz. Kislány, ficergés anya szeme sarkában, fészkelődés apa ölelésében, a kamrapolctól ungonberken, leányiskolán, légópincén át vezető felfedezőutak sora. Lencsi, mint a lencse: gyűjti, szórja, igazgatja a fényt, éles vagy bolhás képeket alkot. Segít szemügyre venni apró részleteket, máskor párásodik, hogy óvja a tekintetet. (Vagy szemelgetés közben szerteszóródik, főzelék helyett retikülbe, órazsebbe, óesztendőkből tavaszokba.) Mint a vers: játszik szőnyegmintán, macskakövön, húron, duzzogva, kacagva, akaratosan és önfeledten. Mint a gyermek. Mint te.