Eleven stílusban megírt esszéiben Alan Walker nemcsak a Liszt Ferenc-jelenséget vizsgálja, hanem a tizenkilencedik századi Európa zenei és kulturális életét is mélységében tárja elénk. A Liszt-reflexiókat joggal tekintjük Walker Liszt-kutatásai zárókövének, méltó megkoronázásának. E tanulmánykötet a szerző korábbi, életrajzi jellegű műveit egészíti ki fontos zenetörténeti és zenetudományi aspektusokkal, amelyeket a világhírű, háromkötetes Liszt-monográa tartalmi és terjedelmi okokból nem vizsgálhatott. E témák közé tartozik Liszt és a német dal műfajának kibontakozása, Beethoven élethosszig tartó hatása Lisztre, a pedagógus Liszt együttműködése később híressé vált diákjaival (Carl Tausig, Hans von Bülow, Walter Bache), más szerzők műveiből készített átiratai, illetve forradalmi zongorajáték-technikája. A kötet külön fejezetet szentel Liszt korszakalkotó h-moll szonátájának. Walker tudományos igénnyel elemzi Liszt roppant levelezését is, amelyet más zeneszerzőkkel, kritikusokkal, zongoristákkal, valamint a kulturális élet prominens alakjaival folytatott. Minden egyes tanulmányból átsüt az a széleskörű és mély megértés, mellyel Walker Liszthez és általában a romantika korához viszonyul és olykor az a türelmetlenséggel határos kritika, mellyel napjaink előadó-művészeti gyakorlata iránt viseltetik. Művét haszonnal forgathatják a zenekedvelő laikusok és a zenetörténet, illetve a zongorajáték szakavatott képviselői egyaránt.