"Hordd el ezerfelé magad, szakítsd meg a töretlen egységet, szóródj szét, elárulva a semmit. Fennmaradt nyomaid szikrázzanak a végtelen űrben, és távolból ismerjenek egymásra töredékeid." Ezzel a radikális költői felszólítással kezdődik Áfra János Rítus című, harmadik verseskötete. És valóban: a kötet beszélője eltávolodik az Éntől, a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságától. Sokkal inkább a személytelen vonzza, valami nagyon egyszerű, ugyanakkor bonyolult beszéd a közösről. Ami egyszerre archaikus, mégis jelen idejű.
