A háborúnak vége. Hőseit lassan elfelejtik. Az egykor kihalás szélére sodródott emberiség hamis biztonságérzetbe ringatja magát, pedig a riasztó jelek sokasodnak...
Az emberiség génmanipuláció segítségével megalkotta a tökéletes harcos elitet, a páncélos angyalokat, ám a Földet megtámadó holdnyi méretű ellenséggel szemben ők is tehetetlenek. A Föld pusztulása után az agysebészettel átalakított Közvetítőkre vár, hogy megmentsék az emberi és a többi fajt, amelyek csatlakoztak hozzájuk a harcban. Az űr csendjében a Közvetítők az elméjükkel képesek kommunikálni az ellenséggel. De miután az idegen agresszorok, az Építészek továbbállnak, az emberiség gyorsan megfeledkezik róluk.
Idris, a maroknyi életben maradt Közvetítő egyike, egyetlen másodpercet sem öregedett vagy aludt, mióta a háború miatt megváltoztatták. Az egykori hős most szabadúszó roncsmentőként tengeti napjait, és igyekszik elkerülni a nagyhatalmak figyelmét, amelyek számára a képességei továbbra is kiemelt jelentőségűek.
Ötven évvel a háború után Idris és társai egy rutinfeladat során valami különlegeset fedeznek fel az űr egy elhagyatott részén. Egyértelmű, hogy ez az Építészek műve, de vajon azt is jelenti egyben, hogy az idegenek visszatérnek? És ha igen, miért? Űrgengszterektől, idegen szekták számító prédikátoraitól és titkosszolgálatoktól üldözötten a roncsmentők galaxisokon át száguldanak a válaszokért. Ugyanis olyan érték birtokába kerültek, amit bármi áron meg akarnak szerezni tőlük...
Ezzel a sodró lendületű, Brit SF díjat elnyert regénnyel indul Az idő gyermekei szerzőjének vadonatúj űropera-trilógiája.
