Aczél Géza a debreceni Alföld folyóirat főszerkesztője, irodalomtörténészként a magyar avantgárd kutatója és Kassák Lajos, Tamkó Sirató Károly monográfusa. Mindenekelőtt azonban költő, akinek az utóbbi néhány verseskötetét egyértelmű elismeréssel fogadták az irodalom kedvelői, a pályatársak és a kritikusok. Aczél kései költészetének jellemzője a rezignált hang. Verseinek rokonszenves lírai alanya gyakran tekint vissza az időben, ám a tárgyakat, embereket, helyzeteket nem nosztalgikus ködbe vonja, hanem az avantgárd hagyomány szellemében, annak eszközeiből merítve idézi meg. Ennek eredményeképpen a vidéki, az alföldi Magyarország régebbi és mai képei kivételes elevenséggel jelennek meg az olvasó képzeletében. Mint az elmúlt években, ezúttal is grafikákkal illusztrálva lát napvilágot a szerző verseskötete: e mostanit Gyémánt László munkái gazdagítják.