A bajok forrása elvárásainkban keresendő, de ha önzetlenül és szeretettel teljesítjük kötelességeinket, semmi¬féle csalódásban nem lesz részünk. A boldogság művészete megköveteli, hogy önmagunk urává váljunk – először, hogy saját testünket és tudatunkat tökéletesítsük, majd, hogy mesteri módon átalakítsuk a körülöttünk levő világot. „Az embereket a saját maguk által teremtett szenvedés éri utol. Először egy magas, vastag falat építenek, hogy hétköznapi életüket elválasszák attól, amit spirituális életnek gondolnak, majd azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálják lerombolni e falat. Isten teremtménye vagy, de a boldogságot te magad teremted meg. …Miután megismered az élet jelentését és célját, nem pazarolsz több időt a múlton való bánkódásra, és a jövőn való tépelődésre. Látni fogod, hogy az élet gyönyö¬rű szimfónia, és ettől kezdve élvezni tudod dallamát, s ritmusát. A teremtő abszolút benned lakozó kreativitása, önmagától és az erre irányuló erőfeszítések nélkül kezd átáramlani rajtad. Ekkor már nem a világtól várod majd a megszabadulást, hanem benne magában tapasztalod meg.” Szvámí Ráma Egészségesen és boldogan is élhetünk, feltéve, ha megértjük, hogy a boldogságot mi magunk teremtjük meg. Szvámí Ráma megmutatja, miként tehetünk szert nyugodt és békés elmére, hogyan fordíthatjuk azt befelé, és használhatjuk azt, az élet magasabb rendű céljairól való elmélkedésre. A bajok forrása elvárásainkban keresendő, ám ha önzetlenül és szeretettel teljesítjük feladatainkat, akkor semmi¬féle csalódásban nem lesz részünk. Az örömteli élet művészete megköveteli, hogy mindenekelőtt önmagunk urává váljunk. Ehhez arra van szükségünk, hogy fizikai testünket és tudatunkat egyaránt tökéletesítsük. Végül a legfontosabb tennivalónk mesteri módon átalakítani a körülöttünk levő világot. Igen ám, de hogyan? Szvámí Ráma erre is megadja a választ.