Az amerikai szerző tagadhatatlanul más szemüvegen át nézi Rákóczi kurucait és az osztrák központosító törekvésekkel szembeni egész nemesi ellenállást, mint ahogy mi itthon látjuk, és ezzel ráirányítja figyelmünket arra, hogy idővel a „magyar virtus” is szerepet játszott a Habsburg Birodalom megingatásában. Persze kerüli a szerecsenmosdatást, és nem rehabilitálja a bécsi udvar túlkapásait, de jobban kidomborítja a gondokat, amelyekkel az uralkodóháznak szembesülnie kellett. Mesél németekről, magyarokról, csehekről, olaszokról, valamint a megannyi más nemzetet és nemzetiséget egyetlen birodalomba kovácsoló monarchia belső nehézségeiről, továbbá a törökök, franciák, oroszok és poroszok jelentette külső kihívásokról egyaránt.
A. Wess Mitchell képet ad arról, mi tette az európai történelemben párját ritkítóvá a régi Ausztriát, de nem titkolja azt sem, hogy elkerülhető lett volna a mind gazdasági, mind kulturális téren virágzó Osztrák–Magyar Monarchia bukása is. Ezenkívül sejtetni engedi, hogy a Habsburg Birodalom felbomlásával egy olyan hatalmi űr támadt Közép-Európában, amely nehéz helyzetbe hozta a régió kisebb nemzeteit, és amelyet még a visegrádi országok mai együttműködése sem bír betölteni.
