Schöpflin Aladár a par excellence publicista megtestesítője volt. Széles körű műveltséggel, elfogulatlan objektivitással és nem utolsósorban csalhatatlan mércével jelölte ki kora irodalmának figyelemreméltó jelenségeit. Kritikái, monográfiái és a legismertebb műve, a 20. századi összefoglaló irodalomtörténeti szintézise a magyar esszé legjobbjai közé tartoznak. Stílusa könnyed, olvasmányos, elemzései lényegre látóak, szinte semmi sem kerüli el figyelmét. Ugyanakkor nem jelentéktelen szépírói munkássága sem. Ebbe a nagyszabású életműbe most a szerző levelezése révén pillanthatunk bele. Fontos dokumentumok ezek, részben azért, mert Schöpflin Aladárról eleddig csupán egyetlen monográfia jelent meg (Fülöp László: Schöpflin Aladár pályaképe, Debrecen, KLTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, 1993.), ráadásul életművének is csak töredéke látott napvilágot a második világháború után. Részben pedig azért, mert miként a szerkesztői utószó Lengyel Andrást idézve megfogalmazza ,,az életrajzi eseménytörténet, a szociális és lélektani karakterizálás legfőbb eszköze, forrása alighanem a levél. Aki egy írót meg akar ismerni, félretolva a változó irodalomtudományi divatok kínálta értelmezési sémákat, a műveken túl leginkább a levelekre számíthat. Bennük valami olyasmi dokumentálódik s válik megismerhetővé, amit semmilyen más forrás, maga az irodalmi mű, a műalkotás sem nyújt". A szerkesztői elő- és utószóval ellátott kiadvány Schöpflin Aladár 1894-1950 közt született, eddig fellelt leveleit, illetve a hozzá írott válaszleveleket is tartalmazza, valamint függelékben néhány további levelet, egyéb dokumentumokon fennmaradt feljegyzéseket, üdvözléseket, az azonosíthatatlan keltezésű és kétes hitelű leveleket hozza. A keresést írók és címzettek mutatója, illetve névmutató segíti. Sajtó alá rendezte: Balogh Tamás.