Félelmetes világháború dúlta szét Európát, és a XX. század második felének művészete magán hordozza ennek a traumának minden bélyegét. A háborús katasztrófa nyomán kialakuló ürességérzet és bizalmatlanság legközvetlenebb megnyilvánulása az art informelben érhető tetten. A közlés a művészre magára és zaklatott tudattalanjára irányul, a kifejező művészi megoldások pedig fényévnyi távolságra vannak a hagyományos formai panelektől. Burri beégetései, Fontana bevágásai,Tápies közönséges anyagai, Hartung gesztusfestészete, Pollock festékkel telecsurgatott vásznai nem egyebek, mint példák a formák megtagadására, a hagyományos világkép megtagadására.
