Félünk attól, hogy kimaradunk valamiből; tartunk attól, hogy nem vagyunk elég jók; óhatatlanul is összehasonlítjuk magunkat másokkal, hogy lássuk, mennyire vagyunk elfogadhatók – mindezeket a hétköznapokban is rendre felbukkanó kétségeket az online tér extrém módon felerősíti. S ezzel együtt felhangosítja bennünk a szorongást, a bizonytalanságot és a megfelelési vágyat. Sajnos, lehet úgy fogalmazni, hogy automatikusan zuhantunk a virtuális térbe, védőháló nélkül. Vonzó volt az információgazdagsága, az állandó elérhetőség, a közös témákra, hasonló gondolkodásmódokra találás. Manapság azonban eljött a túlfogyasztás kora, amikor szinte válogatás nélkül habzsolunk, veszünk készpénznek mindent, ami szembejön velünk. Itt az ideje, hogy megtanuljunk korunk valutájával, az információval is tudatosan és felelősségteljesen bánni, szűrni és szelektálni – és nemcsak a saját, hanem a fiatal, sérülékenyebb generáció, a gyermekeink érdekében is.
A tartalomból:
Az online önfeltárás folyamatai Megosztom, tehát vagyok?
Élő kötelék Privát szféránk a párkapcsolatban
Online arculatépítés Mutasd az avatárod, megmondom, ki vagy
Az elég jó digitális szülő Felelős poszt
Teszt: Rabja vagyok-e a közösségi médiának?
