A tanulmány az ízlés politikáját – a politikai esztétikának nevezett beszédmódot – vizsgálja a Dicsőséges Forradalom utáni brit társadalomban, és arra keres választ, hogyan kapcsolódott össze az ízlés és a politika az ancien régime-ben. Az elemzés a kor egyik legjelesebb brit gondolkodója, Edmund Burke esztétikai és politikai nézeteinek összefüggéseit feltárva közelíti meg a kérdést. Kiemelt figyelmet fordít a politikai autoritás esztétikai megalapozhatóságára, majd a Burke által védelmezett arisztokratikus politika- és társadalomfelfogást szembeállítja az ízlés kritikusainak, a kor radikális és demokrata íróinak – köztük Thomas Paine, Mary Wollstonecraft és James Mackintosh – nézeteivel.
