Valamennyi művészi igénnyel készült tárgy, legyen festmény, szobor, ékszer vagy bútor, esztétikai értékein kívül ezernyi szállal kötődik megvalósításának technikai feltételeihez. A bútorművességhez ebből adódóan szakkifejezések légiója kapcsolódik, s nemcsak a közönség, de még a szakemberek is csak töredéküket ismerik. Kiss Éva, a bútortörténet jeles kutatója és jórészt az Iparművészeti Múzeumból kikerülő kollégáinak csapata szócikkeiben ezeket a terminus technikusokat oldja fel, magyarázza meg, a könnyebbség kedvéért sok rajzzal értelmezve az elmondottakat. Foglalkoznak a fafajtákkal, a szerszámokkal, a különböző bútorféleségek leírásával, változásukkal, a bútorok stílusával, a legkiemelkedőbb tervezőkkel, műhelyekkel és gyárakkal. A bútortörténetre és- művészetre vonatkozó anyagot ez a kötet foglalja össze először magyar nyelven szisztematikus lexikonban.