„A domonkos rend 800 éve birtokában van egy olyan teológiai hagyománynak, amit az egyház mindig is különösen fontosnak ismert el. Az, ami ily hosszú időn át képes volt annyi különböző koron átívelni, gazdagodni, finomodni, olykor önmagát kijavítani, nem valami muzeális darab, hanem élő, vagyis minden korban aktuális. Ez pedig felbecsülhetetlen érték. A bölcsesség olyan, már megkapott öröksége, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy eljusson ehhez a bölcsességhez, a közösségek pedig a bölcsességben való növekedéshez. Világunknak sokkal inkább bölcsességre van szüksége, mintsem pénzre vagy új technikákra, mert aki bölcsességet mond, az az igazság ismeretét mondja, márpedig enélkül a földön nem lehetséges a boldogság” (B-D. de La Soujeole). A Sapientia Füzetek jelen kötete erre a boldogságra vezető igazságra szeretné felhívni az olvasó figyelmét.
