Magvető, Budapest, 1975
474 oldal

Négy kisregényt tartalmaz ez a könyv: az 1923-ban megjelent Szép Zsuzská-t, az 1924-es Börtön-t, az 1925-ös Kántor József megdicsőülésé-t és az 1927-es Kékhegy-et.
Nemcsak azért tartoznak össze ezek a kis remekek, mert Kodolányi korai korszakából valók, hanem mondandójuk, szemléletük, jellegük miatt is. Hamar fölfedezi a paraszti élet tragikus elmaradottságát, de azt a küzdelmet is meglátja, amit nagyra hivatott, tiszta emberek folytatnak a babonás, gyűlölködő, harácsoló, önmagát pusztító paraszti magatartás, családot bomlasztó indulatok s a kalmár kisszerűség ellen. Művei azért oly drámaiak, mert nem titkolja a falu gyötrő belső küzdelmeit, mert tragikus sorsúnak meri ábrázolni azokat, akik szembefordulnak a középkori szokásokkal, akik őszintébb, emberibb életet akarnak, de elbuknak, elmenekülnek vagy értetlen közönyben csöndes haldoklásba merülnek.
Komor színekkel festi meg a vidéki értelmiség kiszolgáltatottságát s azt a maradi erkölcsrendet, amely a legszebben induló szerelmet is megkeseríti, elfojtja.
Sötét, baljós, könyörtelen e kisregények légköre, de az író felelősségtudata éppen illúziótlanságában fejeződik ki; jól tudja, csak a goromba szó, az őszinte és pontos kórkép segíthet azon a népen, amely iránt érzett szeretete nemcsak e kisregényeket, hanem egész életművét áthatotta.