Magvető, Budapest, 1965
664 oldal · keménytáblás

1940-ben ​jelent meg először a Süllyedő világ, Kodolányi János életrajzi regénye. A húszas évek drámai novellái, a harmincas évek nagyszabású történelmi regényei után saját gyerekkorába és ifjúságába nyúl vissza. A századforduló és az első világháború magyar életében keresi az előzményeket és az okokat, amelyek őt és kortársait a harmincas-negyvenes évek eseményeihez elvezették. Megrázó erővel eleveníti meg családja, gyerekkori környezete indulatoktól és szenvedélyektől terhes légkörét, azokat a rendkívüli alakokat, akik ifjúsága élményeit meghatározták, s egyéniségének kibontakozását befolyásolták. Az önéletrajz nehéz korban született. „Ezekben az apokaliptikus időkben – írja Kodolányi – rajtam is keresztülsivított nemegyszer a pusztulás vihara, az én álmaim is nyomasztóak voltak, éjszakáim gyötrelmesek, nappalaim pedig ellentétes erők vonzásának-taszításának szédületében teltek el.” Évtizedek múltán vette csak ismét kézbe ezt a művét, és az első kiadás szövegéből néhány részletet kihagyott. Kiiktatta őket mint életművébe „oda nem tartozókat”. És így rendelkezett: „A halálom után netán elkövetkező kiadásba felvételüket megtiltom, és csak azt a helyes, igaz és hiteles szöveget jelentem ki autentikusnak, amit ebben a kiadásban vesz kézbe az olvasó… Dixi et salvavi animam meam. És így lesz ez a kis írás is végrendeletté.”
Önéletrajzi regényciklusának ez az első és önálló fejezete ma már történelem, korhű dokumentum. De csodálatos lélektani regény is, őszinte, könyörtelen, kegyetlen önelemzés, amire csak a legnagyobbak képesek.