Corvina, Budapest, 1957
158 oldal · keménytáblás

Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a tipográfiának éppen úgy megvan a maga fejlődéstörténete, mint az egész emberi művelődésnek vagy a művészetek bármely más ágának. E fejlődéstörténet felkutatásánál teljes joggal és sikerrel és ugyanazzal a tanulsággal alkalmazhatjuk a szellemtörténeti módszereket, mint ama más területeken. Éppen ezért itt volna már az ideje annak, hogy arra hivatottak végre feldolgozzák az egész tipográfiai művészet fejlődéstörténetét, és rámutassanak az egyetemes művelődés- és művészettörténettel való összefüggéseire, mert hiszen ezek adják meg az egyes jelenségek igazi megértéséhez, értékeléséhez a lehetőséget. Pedig a tipográfia története egy különös dologban különbözik az egyetemes művészettörténettől, éspedig abban, hogy bizonyos technikai jelenségeknek hatalmas jelentőségük van a történelmi folyamat során, de ezek mindig olyan végzetszerű pillanatban léptek fel, amikor a technikajelentőségén túlmenő erővel befolyásolták a tipográfia fejlődését. Ha ezeknek a jelenségeknek kellő figyelembevételével vázoljuk fel a fejlődés vonalát és vizsgáljuk az eseményeket, valósággal drámai érdekességű folyamat bontakozik ki előttünk, amely mögött igen széles távlatok nyílnak.