Fővárosi Önkormányzat, Budapest, 2010
492 oldal, 3740 gr

Ez a húsz év akkor is felszabadító és előrevivő változások sorozata, akkor is egy szabad város felépülésének története, ha ma sokszor keserűséggel pillantunk is vissza rá. Ez a húsz év ugyanis a fejlesztésről szól. Világos volt számunkra a tét: az üzemeltetés mellett fejleszteni kell. Ebből fakad minden sikerünk, ennek következetes érvényesítésére tett kísérletünkből ered minden konfliktusunk. Ezért – a sok új létesítményért – szereti a várost az, aki méltányolja az ilyen várospolitikát, ezért bírálja az, aki a működtetés közbeni osztogatás politikájában látja a szavazatszerzés egyedüli eszközét. A fejlesztési stratégia 70 százaléka már megvan, most már „csak” be kell fejezni Így kerül Budapest most az új főpolgármester kezébe. Életre szóló, férfias kihívás ez is. Leköszönő liberális városvezetőként nyugodt szívvel hagyom el posztomat. Elkészült Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a csepeli szennyvíztisztító, meg fog épülni a 4-es metró első szakasza. Budapest kapuinál immár hatalmas raktárbázisok, hipermarketek vannak, amelyeket lehet szidni, nem szeretni, de nélkülözni alig. Még kevésbé lehet nélkülözni az M0-s északi Duna-hidat, amelyet egy magazin, különleges látványa miatt, a modern világ katedrálisának nevezett, miközben az internetes szavazók azt vitatták, kiről legyen elnevezve, Chuck Norrisról, Stephen Colbertről, netán Zrínyi Miklósról; végül aztán a földrajzinév-bizottság a Megyeri híd elnevezést fogadta el. Ezt a húsz évet, amelyet most magunk mögött hagyunk, egyelőre csak a végét váró publicisták és politikusok nevezik Demszky-korszaknak. Hogy történelmi viszonylatban pozitív jelentéstartalmat kap-e később ez a kifejezés, mint Örkény híres egyperces novellájában a „magyar” szó, amely igévé változva jelentette mindazt, amire vágyunk, az talán majd csak újabb húsz szabad év múltán dől el. – Demszky Gábor