Mit kezd a nemzetközi jog egy olyan bűncselekménnyel, amely egyszerre kötődik az emberiség legrégebbi tengeri tapasztalataihoz és a XXI. század globális kereskedelmi rendszeréhez? Hogyan válik a kalózkodás a szuverenitás, a joghatóság, a biztonságpolitika és az emberi jogok próbatételévé ott, ahol a szárazföldi állami rend határai elmosódnak a tengeren? Kiss Amarilla Márta könyve ebből a feszültségből indul ki. Azaz abból a felismerésből, hogy a modern kalózkodás nem egzotikus peremjelenség, hanem a nemzetközi jog egyik klasszikus, mégis újra és újra aktuálissá váló problémája. A tengeri útvonalak biztonsága, a hajózás szabadsága, a globális ellátási láncok sérülékenysége és az elkövetők felelősségre vonásának nehézségei mind azt mutatják, hogy a kalózkodás elleni fellépés jóval több egyszerű bűnüldözési kérdésnél.

A kötet történeti és dogmatikai alapossággal követi végig, miként alakult ki a kalózkodás nemzetközi jogi szabályozása, és hogyan ütköznek a klasszikus tengerjogi kategóriák a modern tengeri erőszak változatos formáival. Az ENSZ tengerjogi egyezményének rendelkezései, a Biztonsági Tanács határozatai, az univerzális joghatóság lehetőségei, valamint a kalózkodás, a tengeren elkövetett fegyveres rablás és a tengeri terrorizmus elhatárolási problémái nem elvont jogi kérdésként jelennek meg, hanem konkrét állami és regionális gyakorlatokban válnak értelmezhetővé. A kelet- és nyugat-afrikai, ázsiai, latin-amerikai, európai és angolszász példákon keresztül kirajzolódik egy olyan nemzetközi jogi térkép, amelyen a normák hatékonysága mindig az államok együttműködési készségén, intézményi kapacitásán és politikai akaratán múlik.