Medicina, Budapest, 2006
328 oldal

„Minden, ami él, meghal. Az emberi holttest bizonyítéka a bekövetkezett halálnak, fizikai valójában szembesít az elkerülhetetlennel. Ez a könyv a ezzel a valóságos holttesttel foglalkozik, nem a halálról alkotott felfogásokat, nem a jó vagy rossz halált, nem a halálon túli élet, vagy a gyász problémáját vizsgálja, hanem azt, hogy halottaink testétől hogyan válunk meg. A holttest sorsa vallási parancsok, történeti korok szokásai, erkölcsi és jogi szabályok, tudományos ismeret és tévedések rendszerében sokféle lehet. Ami az egyik kultúrában halottgyalázás, az a másikban kegyeletteljes bánásmód: a boncolástól a kannibalizmusig, a múmiák múzeumi bemutatásától a halottakon végzett orvosi gyakorló műtétekig, a kivégzettek holttestének közszemlére tételétől a mártírok és szentek ereklyéinek bemutatásáig, a szervátültetéstől a környezetbarát biológiai temetésig. Ez a könyv a holttest valós és lehetséges útját kíséri végig a testtől történő végső megválásig a szabályok, a szokások, hagyományok és kiemelten az orvosi és jogi felfogások rendszerében. A történeti példák, a kultúrák nemzetközi összehasonlítása lehetőséget ad arra, hogy az olvasó a holttestet ne riasztó, rettenetes tabuként lássa, hanem emberi társadalmunk természetes jelenségei egyikének. Orvosok, jogászok, a társadalomtudományok művelői kézikönyvként is haszonnal forgathatják a könyvet, a művészetek és kultúrtörténet kedvelői pedig egy különleges témában – a holttest ábrázolásában – kaphatnak ritka válogatást. ”