Magvető, Budapest, 1993
150 oldal

A meditáció többnyire meg ma is a misztikus kelet képzetét kelti: sokan elutasítják, mint olyasvalamit, ami csak hinduknak és más ázsiai népeknek való. Pedig a meditációt – más-más formában – minden régi nagy kultúra – a keresztény is – ismerte, gyakorolta és igen nagyra értékelte. A modern korok embere – aki már-már elvesztette a kapcsolatot legbelső önmagával – nem, vagy csak lassan és nehezen ismeri föl, hogy a meditáció gyökerei az egyetemesség talajából erednek. Nem „egy keleti technikáról** van szó, amelyet el lehet sajátítani vagy nem, hanem egy (számtalan technika segítségével hozzáférhető) kapcsolatról hétköznapi értelemben vett tudatos énünk és a lélek tágas legbenső, tudattalan dimenziója között. A minden újra és régire egyaránt fogékony Amerikában élő honfi társnőnk, Katanics Alice szemé-
lyes példáján keresztül tárja fel az egyetemes értelemben vett meditáció lényegét, és megtanítja, – miként ő is megtanulta – a gyakorláshoz szükséges legegyszerűbb, mindenki által könnyen elsajátítható módszereket. Értő és szerető kísérete mellett ki-ki eljuthat addig a pontig, ahonnan már egyedül, a neki megfelelő és tetsző módon mehet tovább a saját egyéni útján. Mert: „nincs igazi út a meditációhoz. Nincs »jó« eszköz, nincs »jó« megoldás. A legjobb, ha nem félsz attól, hogy rosszul csinálod." És még valami: „Nem leszel milliomos, sem tudós attól, hogy meditálni megtanultál. De leszel kiegyensúlyozott, környezetedet és kapcsolataidat
értékelni képes, hivatásodban és munkádban sokat elérő és az eredményeknek örülni tudó, testben, lélekben egészséges harmonikus ember. Ez elég, nem?"