Magvető, Budapest, 1973
342 oldal

„Mindenki ​ismerőse vagyok / és mégis mindenkinek idegen. / Keresd meg gyökereimet / számláld meg ágaimat / és a testvérem leszel” – olvasható Kassák 1963-ban megjelent Vagyonom és fegyvertáram című verseskötetének mottója. Ez az önmeghatározás – a mindenki számára egyszerre ismerős és mégis idegen – a költő-prózaíró-képzőművész szinte egész pályájára érvényes. A magyar irodalom európai rangú egyénisége, aki a külföldi avantgárd irányzatok legjelesebb költőivel, művészeivel egyidejűleg vívja meg a maga forradalmát, világérzéséhez és valóságlátásához új formát teremtve, hajlíthatatlan jellemmel, erkölcsi tisztasággal ragaszkodva önmagához. Viták kereszttüzében élt és alkotott, nemegyszer elhallgattatva, a publikációtól is eltiltva. Ez a válogatás a költői életmű legjavát adja, a kötetek megjelenésének sorrendjében, azok szerkezetét megtartva. Csak az Éposz Wagner maszkjában (1915) című, elsőként megjelent kötetét közlik teljes terjedelmében a szerkesztők, valamint a Mesterek köszöntése című, a modern festészet és az egyetemes zenetörténet mestereinek remekbe készült portréit tartalmazó gyűjtemény teljes anyagát. A posztumusz megjelenésű Üljük körül az asztalt után következnek az 1936 és 1965 között írt, kötetbe eddig nem került versek – többségük nyilván politikai okokból maradt ki, mint például a Törvényt ültek felettem című költemény, mely a pártból történt 1955-ös kizárásának története, a „rögeszme huszonhét megszállottja” előtt vergődő költő megrázó erejű vallomása. (Ez a kizárás záró mozzanata volt a Kassák és a párt közötti több mint három évtizedes viszálynak, mely a tanácsköztársaság idején, Kun Bélával történt összecsapásával kezdődött, s folytatódott 1949 utáni elhallgattatásával.) Ebben a ciklusban olvashatók az 56- os versek is: A diktátor; Változó idők; Vihar után; Egy elsötétített ház.

20. század magyar nyelvű magyar szerző vers