Kvintesszencia, Debrecen, 2012
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638742292

Szerencsére ​Julius Evola munkásságának nagyobb része ma már olvasható magyarul. Hazánkban Evola tehát ismert. Ismert, és mégis ismeretlen. Az olvasóközönség egy jelentős része, egy szűk látókörű vagy éppen nagyon is jól látó, de rossz szándékú csoportosulás sugallatának köszönhetően, az itáliai szerzőt egyfajta „ezoterikus fasisztának” tekinti. Hogy ez a meghatározás mennyire nem tartható, mennyire felszínes, mennyire aljas, annak kapcsán legyen annyi elég, hogy még reagálásra sem méltatjuk.
Julius Evola a huszadik század legnagyobb gondolkozóinak egyike, a tradicionális szemlélet – René Guénon mellett – meghatározó jelentőségű személyisége. Írásainak tematikája olyan széles körű, műveinek minősége olyan mély, amely példa nélküli: a hermetikától a politikáig, a mágiától a történelemig, a yógától az alkímiáig, a buddhista aszkézistől a szexusig csupa alapművet írt. A modern kor nagy kritikusaitól az is megkülönbözteti, hogy nem csupán az általános válságérzet leírására volt képes, amire sokan mások is, hanem azt szinte mindenkinél mélyebben tette meg; egyúttal azzal szemben képes volt útmutatást is adni, amely útmutatásban semmiféle megrontó eszmeiségnek nem adott helyet, semmiféle kompromisszumot nem kötött. Arisztokratizmusa nem csupán vele született adottság volt, hanem tudatos, átgondolt és megőrzött életprogram. Életműve és élete: a minőség lázadása.
A kötet, amelyet most kezében tart az olvasó, egy gyűjtemény, kézikönyv a jobboldali fiatalok számára. A könyv ugyan fiataloknak íródik, de nem csak fiataloknak szól.