József Gábor: Az ördög lábnyoma (antikvár)
Zrínyi Katonai, Budapest, 1987
382 oldal · puhatáblás
„… Zsuzsa kifakadt:
– Milyen rendőr maga? Meg sem kérdezte tőle, honnan tudta, hogy a templom színarany, szerkezet van benne és matematikai képletet rejtettek a tornyába?
Máté ártatlan képpel körülnézett. Az étteremben már alig állt üresen asztal.
– Gondolja, hogy a hely alkalmas rá?
Zsuzsát elöntötte a méreg.
– Akkor minek jöttünk ide?
Vacsorázni. Nem? – rátette a kezét a kezére, s alig törődve Zsuzsa tiltakozásával, higgadtan magyarázta:
– Rám kell bíznia magát. Van, ami most sokkal fontosabb, mint az a pár kiló arany, a képlet és a kíváncsisága…
Zsuzsa még megkérdezte volna, mikor viszik el végre az aranytemplomot, de Máté mintha olvasott volna a gondolataiban.
– Legyen türelemmel…”
