Akadémiai, Budapest, 1965
526 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Háry Gyula, Jankó János
illusztrált

A Rab Ráby, Jókai nagy regényei közt is a legkomolyabb, közvetlenül a nagy francia forradalom előtt játszódik, II. József, a reform-király korában, a régi magyar jogászvilágban. „De hátha a misere plebs contribuensnek volt valami baja a maga elöljáróságával, földes uraságával, hát annak az ügyét ki védelmezte? ” – kérdezi Jókai a regény előhangjában. „Ezt a hiányzó valakit kipótolni támadt egy vakmerő ember a semmiből. Ez volt a Rab Ráby… Ez volt az első ember, akinek az a rettenetes gondolatja támadt, hogy egészen a maga öklére prókátor legyen Pestben, Budában és Pest-Pilis és Solt vármegyében: nem választatva meg a restauration, nem küldetve ki a personalis, az országbíró által, nem plenipotentiáztatva a potiorok megbízásából, hanem csak alázatosan és titokban felkéretve azok által, akiknek a kis baj is nagy baj, s akiknek a panasz hangja, ha külön-külön szólal meg, csak nyöszörgés; de ha egyszerre adhatnák ki, mennydörgés volna. Hát ennek az új mesterségnek a feltalálója akart lenni Ráby. Azért lett Rab Ráby. Bele is tört a kése. Tehát ennek a kornak a rajzát akarja feltüntetni az itt következő, nagyrészben igaz "história”. És csakugyan Jókainak sikerült Ráby Mátyás és a szentendrei urak összeütközésén át a feudális világ és a forradalom eszméinek előcsatárját ábrázolni. S ezen is túl egy tragikus magyar összeütközést: az idegen udvarból kiinduló reform és a nemzeti ellenállásba öltöző maradiság ellentétét.