John Galsworthy: A ​Forsyte Saga 1-2, Moder komédia 1-2 (antikvár)

Európa, Budapest, 1960 - első magyar kiadás
keménytáblás · Fordította: Szabó Magda, Szobotka Tibor

A ​Forsyte-Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává, legendává, „szágává” szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó), továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel.

A ​Forsyte-Saga folytatása a Modern Komédia című regényciklus, amely szintén három regényből (A fehér majom, Az ezüstkanál és a Hattyúdal), valamint két összekötő elbeszélésből áll. A teljes „regényfolyam” hömpölygő áradatában nemcsak egy család élete, fiatalok és öregek, férfiak és nők szerelme, harcai, sikerei és kudarcai, álmai és csalódásai tükröződnek, hanem Anglia története is a Viktória-korszak kezdetéből a búr háborúban és az első világháborún keresztül a MacDonald-féle munkáspárti kormány és az 1926. évi angliai általános sztrájk idejéig.
Ezeket a politikai eseményeket ma más szemmel látjuk, mint Galsworthy látta, de Galsworthy hitelesen közli velünk az általa ábrázolt nemzedékek érzelmi és gondolatvilágát. Az író látóköre tágabb volt, mint hőseié; szíve is nagyobb. Dickens részvételével fordult az emberi szenvedés felé, és szatírája társadalomkritka, mely konzervatívságában is felismeri a szocializmus igazságát, sőt közeledő diadalát. A fehér majom nyugati kultúra bomlását, a Hattyúdal pedig e kultúra végét jelképezi. Az ezüstkanál a kiváltságos osztály szatírája, azoké, akik az angol közmondás szerint „szájukban ezüstkanállal születtek.”