Buon appetito! Az olasz kajákat mindenki szereti. De hogy lehet az, hogy az olaszok ilyen jókat esznek? A válasz Olaszország történelmi városainak vibráló szépségéi közt rejlik. Ezer éven át mágnesként vonzottak mindent, amiből remek hozzávaló lehet, meg a tehetséget, a pénzt és a hatalmat. Az olasz ételek városi ételek. A középkori Milánó piacterének nyüzsgésétől a reneszánsz Ferrara bankett-termeiig; a tizenkilencedik századi Nápoly bűzös sikátorainak utcai standjaitól a háború utáni lármás trattoriákig a történész és mesteri mesélő John Dickie a városi élet kiadós szeletein át mutatja be, hogy az ízlés, a kreativitás és a cívis büszkeség hogyan elegyedett a hercegi arroganciával, a politikai erőszakkal és a sötét intrikákkal, hogy létrejöjjön a világ kedvenc konyhája. A Delizia! sokkal több mint az olasz ételek története. Ez Olaszország története az ízeken és a városok karakterén át elmesélve. A szerző lerántja a leplet sok mindenről, amit nem tudtunk az olasz ételekről. Értelmezi a tészta valódi gyökereiről mesélő ősi arab térképet, és bebizonyítja, hogy nem Marco Polo ismertette meg az olaszokkal a spagettit, ahogy azt gyakran gondolják, viszont valóban nagy hatással volt arra, hogy a tészta az amerikai étrend része lett. Felkutatja a középkori recepteket, amelyekből kiderül, hogy Itália már régóta szerelmi viszonyt folytat az egzotikus fűszerekkel, és bemutatja a nagy reneszánsz receptírót, aki összeesküvést szőtt a pápa meggyilkolására, miközben éppen az alapanyagai vágyfokozó tulajdonságait ecsetelte. Bemutatja, hogy a korai pizzák undorítóak voltak, és hogy Mussolini a rizottó mellett szállt síkra. És ami a legfőbb, feltárja a világ legnagyszerűbb városi ételkultúrájának eredetét és a fejlődést. Olaszország asztali civilizációjának ez a szenvedélyes krónikája egyformán kielégíti az ínyenceket, a történelem szerelmeseit, az italofileket, az utazókat és a diákokat – meg bárkit, aki szereti a szépen elmesélt történeteket.

„Zseniális, létfontosságú olvasmány mindenkinek, aki szereti Olaszországot és az ország gasztronómiáját.” (Stanley Tucci)