Jean-Christophe Rufin: Vesztett ügyek (antikvár)

Európa, Budapest, 2007
170 oldal · keménytáblás

Találkozás ​egy fiatalemberrel – Eritreában, 1985-ben, a gyilkos polgárháború, a világsajtóban döbbenetes fotókkal dokumentált éhínség idején. Grégoire Európa segélymissziós hírnökeként érkezik Asmera körülzárt, de a harcoktól érintetlen városába, ahol egy őshonos, ám kívülállását konokul őrző, éppen ezért magányos öreg örmény fegyverkereskedő, Hilarion francia nosztalgiákat ápoló szívét dobbantja meg. A vágyott, de felemásnak bizonyuló barátság bűvöletében az ő naplója rögzíti a segélymisszió néhány hónapjának krónikáját. A katonai diktatúra nem bír a szakadárokkal, az éhínségtől sújtott lakosság erőszakos áttelepítésével szigetelné el őket, a segélyszervezetek missziói pedig kapóra jönnek a szerencsétlenek összegyűjtéséhez. Mi a helyes, leleplezni a cselt a nagy nyilvánosság előtt, sorsukra hagyva a nyomorultakat, vagy cinkosságot vállalni, folytatni a pillanatnyi enyhülést hozó mentőakciókat? Hilarion kalauzol a nagypolitikai húzásokban, a kisstílű egyéni játszmákban, a szívós presztízsharcokban, a szalmaláng szerelmekben, a vadregényes tájban, a fordulatos történelemben, a helybéli színes figurák között – Grégoire ugyan közömbös marad a szenvedés iránt, melynek orvoslására érkezett, de az olvasót az élet groteszk mozzanatain keresztül érinti meg igazán az értelmetlen tömeghalál borzalma.