Bevásárlásnál a pénztárnál az idős férfi az apróját számolta. Amikor a sorban valaki türelmetlenkedett mögötte, a pénztárosnő avval nyugtatta, hogy hagyja szegény boomert! Méltatlankodott. Én boomer? Nem lehetek, hiszen 41-ben születtem, a baby boom meg csak 45-ben, a második világháború vége felé kezdődött. Abból is látszik, hogy boomer, hogy tudja, mikor volt a második világháború, mosolygott rá a pénztárban ülő kislány.

Jásdi István új kötetében a Balaton-parti árnyas fák alatt, egy pohár csopakit kortyolgatva, hajdani erős fiúk és egykori szép lányok beszélgetnek valaha gyorsan pergő, immár meglassult életük apró-cseprő vagy éppen fontos történéseiről és a világ sorsfordító eseményeiről. Családról, barátságról, ünnepekről, szüretekről, betegségekről és gyógyulásokról, 9/11-ről, klímaváltozásról, Covid-járványról, háborúról. A kilencvenes és kétezres évek emlékei hol szikár, naplószerű bejegyzésekben, hol finom humorral és iróniával átszőtt, olykor megható vagy fájdalmas életképekben idéződnek meg. Az Oké, boomer lapjain egy nemzedék ad számot önmagának és az utódainak életéről, elvégzett dolgairól az egyre gyorsabban múló idő és a fel-felsejlő halál árnyékában.

JÁSDI ISTVÁN 1947-ben született Budapesten. Közgazdászként dolgozott Budapesten, Milánóban, Párizsban és ismét Budapesten. Ötvenévesen új életet kezdett: feleségével megvásárolták Csopakon az egykori Ranolder-pince romjait. Felújították, szőlőt telepítettek, és a szőlők között álló, Balatonra néző vincellérházba költöztek. Húsz éve vezetik a kis birtokot, és termelnek elegáns, karakteres csopaki borokat. Jásdi Istvánt 2017-ben a borászszakma legjobbjai a „Borászok Borászának” választották. A Jásdi Pincében ma is új évjáratok új csopaki borai érnek.