Háttér, 2004
308 oldal · Fordította: Zalán Magda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

James Lord, az 1922-ben született amerikai szerző – aki az Egy Giacometti-portré című könyvével mutatkozott be hazánkban a Picasso és Dora cím ellenére maga is megvallja könyve előszavában, hogy voltaképpen önéletrajzot ír, s jóllehet nem elsősorban vallani akar, de mégiscsak vallani kénytelen! E hiteles, a szerző évtizedekig vezetett naplójára épülő regényes önéletírásnak azonban három igazi főszereplője van: ő maga, James, illetve Picasso és Dora. E három közül persze kiordít a Picasso név, a 20. század egyik legnagyobb, legsokoldalúbb, leghatásosabb és legsikeresebb képzőművészének közismert neve.
De hogy jön ide Dora és James? Csak nem valami szerelmi háromszögről van szó?! De igenis! Csakhogy ez a világ legfurább háromszöge. James ugyanis kamasz korától fogva és mindvégig eltökélten homoszexuális, aki teljesen fesztelenül vallja és éli ezt a beállítottságát. Dora pedig Picasso megunt és „dobott”, de alighanem leghíresebb és legreprezentatívabb szeretője, akiről maradandó művek tucatjait készítette a mester. A francia nyelvet már Amerikában megtanuló, a második világháború végén katonai elhárító tisztként Párizsban szolgálatot teljesítő James egyszer csak Picasso díványán találja magát, mert testileg is vonzódik a zseniális művészhez.
Meg is orrol a mesterre, hogy az szexuálisan nem közeledik hozzá, jóllehet némelyek tudnak ilyesfajta fiatalkori kiruccanásairól. Ezért aztán szinte monumentálissá válik James plátói szerelme az elhagyott szerető kínos szerepében vergődő Dora iránt, akit férfiként meg se környékez, jóllehet együtt is élnek egy Picassótól kapott vidéki kúriában, miközben James sűrűn váltogatja a maga homoszexuális partnereit. Dora talán azért tesz lakatot saját nőiességére, mert azt hiszi, hogy így egyszer majd visszafogadja őt Picasso, aki persze újabb és újabb nőket boldogít. Mindhármukat mégis összetartja a művészet igézete: Picasso esetében a zseniális művészeté, Dora esetében a középszerű festegetésé, James esetében pedig az irodalmi ambícióké.