Magvető, Budapest, 1980
370 oldal · puhatáblás
Aldridge új regénye meghökkentően eredeti kísérlet: Hemingway és Scott Fitzgerald barátságának, illetve szakításának történetét eleveníti fel, annak a rövid és száraz beszámolónak a nyomán, amelyet Hemingway Fiestá-jában olvashattunk Fitzgeralddal közösen tett franciaországi kirándulásukról, még a húszas években. Nos, ennek a kirándulásnak, illetve a világhír küszöbén álló két nagy, súlyos egyéniség összecsapásának képzelt eseményeit írja meg egy tapasztalatlan, de jószemű, ifjú angol újságíró közvetítésével, aki szintén velük megy a sorsdöntő útra. Az út nemcsak azért sorsdöntő, mert tragédiába fullad, nem is csak azért, mert a két rendkívüli egyéniség fantasztikus kalandok, szellemi és valóságos párviadalok lélegzet-elállító sorozatává fokozza a kirándulást, hanem elsősorban azért, mert itt néznek szembe utoljára az „elveszett nemzedék” e halhatatlan úttörői őszintén, póztalanul összetartozásukkal és különbözőségükkel, eszményeikkel, ifjúságukkal és jövő elképzeléseikkel. A regény, szinte szemfényvesztő bravúrral, úgy eleveníti meg alakjait, a környezetet és a légkört, hogy minden olvasó, a szakértő is, úgy érzi, ez a regény dokumentumhitelű, elképzelhetetlen, hogy az író, illetve alteregója, Kit, az ifjú angol újságíró, és tragikus szerelme, Bo, a szép angol lány nem volt ott a végzetes kiránduláson.
