Szépirodalmi, Budapest, 1986
556 oldal · keménytáblás

Még Illyés Gyula életében, 1982-ben jelent meg a Marosvásárhelyen élő irodalomtörténész monográfiájának első része, amely az életmű 1920 és 1950 közötti szakaszát elemezte. 1983-ban Illyés halálával lezárult a pálya, Izsák József tehát az immár teljessé, befejezetté vált életmű utóbbi három évtizedének minden publikált alkotását figyelembe vehette a költői világkép változásátalakulását vizsgálva.
A mozgalmas, dinamikus illyési életműben nincsenek élesen lezárható fejezetek, korszakok. „Az egész inkább eleven folyamat, mint véglegesség… Egyre mélyült, gazdagodott művészete, változott, árnyalódott forradalmisága, humánuma, integrálódott világképe” – írja Izsák József. Éppen ezért, miként monográfiájának első kötetében is tette, műelemzések láncolatából építette fel terjedelmében is jelentős tanulmányát. A világkép elemzésére összpontosította figyelmét, vagyis előtérbe állította a verseket, drámákat, esszéket, regényeket. Most sem életrajzot írt, és nem terhelte kötetét filológiai megjegyzésekkel sem. Ez azonban korántsem jelenti, hogy mellőzné akár az életrajz vagy a kor legfontosabb eseményeinek ismertetését, akár a legújabb filológiai kutatásokat.
Az életrajzi feldolgozások, az egyes művek és pályaszakaszok elemzése után Izsák József elsőként vállalkozott arra, hogy a teljes életművet felmutató szintézist teremtsen.