Civilizációnk a látszat kultusza. Olyannak mutatkozunk, amilyenek vágyainktól, félelmeinktől, és a tömegkultúra sugallataitól vezérelve lenni szeretnénk. Igyekezetünkben elszakadunk belső önmagunktól, és másnak sem engedjük, hogy álarcaink mögé pillantson. Életünkben nincs helye érzelmi megnyílásnak, mert az sebezhetővé tenne minket. Pedig valódi Énünkhöz épp csak annyira kerülhetünk közel, amennyire a másik embert szívünkbe engedjük. Az intimitáskerülés – vagy elköteleződési válság – nem más, mint távolságtartás, elkülönültségérzés, belső magány. Megjelenhet baráti, munkatársi és párkapcsolatainkban, sőt saját gyermekeinkkel szemben is. Intimitáskerülő emberek intimitáskerülő társadalmat alkotnak. Ez az oka civilizációnk és intézményrendszereink hideg embertelenségének és kultúránk felszínes önközpontúságának. Ebből a könyvből kulcsokat kapunk a változáshoz, ha: soha nem akarunk segítséget kérni
konokul ragaszkodunk saját igazunkhoz
a gyermekünk vagy párunk felé tett szeretetteljes gesztusaink rendszeresen veszekedésbe torkollnak
rengeteget dolgozunk, de sosem végzünk a munkával
nehezünkre esik lazítani, vagy kimutatni gyengeségeinket. A szerzők segítenek felismerni az intimitáskerülést életünk különböző területein, és konkrét módszereket adnak, hogy túllépjünk rajta. Számtalan példát hoznak terápiás tapasztalataikból és saját életükből, megnyugvást adva az olvasónak, hogy nehézségeivel nincs egyedül, sőt, épp másokkal karöltve tud igazán változni. Az intimitáskerülésen felülemelkedve megélhetjük belső gazdagságunkat és kibontakoztathatjuk egyedi értékeinket. Így segíthetjük gyermekeink egészséges érzelmi fejlődését, hogy önbizalommal teli, önmegvalósításra, sőt önmeghaladásra képes felnőttekké váljanak. Párkapcsolatunkat az egymás mellett élés rutinjából a lelki egymásban élés szövetségévé tehetjük, a szexualitást érzelmi teljességében is megélt együttlétté emelhetjük, kapcsolatainkban pedig egymás partnereivé válhatunk egy emberségesebb kultúra kialakítása felé vezető úton.