Ilja Ehrenburg: Emberek, évek, életem (antikvár)

Gondolat, Budapest, 1962

A szovjet irodalom egyik legérdekesebb egyénisége, Ilja Ehrenbug, új munkába fogott: fejezetekbe sorakoztatja századunk nagy eseményeit, amelyeknek szemtanúja s részese volt, megmintázza korunk kiváló alakjait, akikkel fordulatos életútja ismeretségbe sodorta vagy jóbarátságba fűzte. Az olvasó ezúttal kötetekre tervezett önéletírásának első két részét tartja kezében. Az Emberek, évek, életem nem regényes önéletrajz, inkább memoár a szó klasszikus értelmében, s még inkább miniatűr esszék, találkozások élményével átvilágított irodalmi, művészeti portrék, személyes élményű kor-tanulmányok sorozata. Moszkva, Kijev, Párizs századeleji élete, művészi világa elevenedik meg előttünk színes képekben, de nem a kor afféle kuriózumaival ismerkedünk meg, hanem történelmi, sorsot formáló eseményekkel, az első világháború francia-német frontjának komor képeivel, a polgárháború változatos epizódjaival, a húszas évek nagy nélkülözéseivel s szenvedélyes vitáival, fényes reményeivel. Ehrenburg nem ad teljes krónikát, s nem törekszik kronológiai töretlenségre sem: gondolatai olykor elrugaszkodnak egy-egy pontról, s csaponganak térben-időben. Életfilozófia, kultúrpolitikai polémia, szellemes gondolatok, aforizmák, jellegzetes anekdoták, megrendítő jelenetek és korfestő humor – ezt kínálja Ehrenburg könyve.