Jelen mű a kritikai megértés/megértő kritika szándékával íródott. Elsődleges feladatának a neokonzervatív gondolkodás megértését-elemzését tekinti, amennyiben kritikára vállalkozik, az igyekszik az irányzat saját belső mércéi, koherencia kritériumai alapján megtenni. Ugyanakkor megpróbálja tárgyát elméleti igénnyel megközelíteni, ehhez - és talán ez legfontosabb megkülönböztető jegye - egy sajátos episztemológiai nézőpontot, a politikai tudásról alkotott képet hív segítségül. A könyv neokonzervativizmusra vonatkozó legfontosabb állítása szerint a neokonzerativizmus egyfajta középutat képvisel a politikai tudás szkeptikus-hagyományelvű és racionalistra-ideologikus felfogása között, amikor lényegében egy sajátos, elsősorban angolszász, klasszikus liberális hagyomány és az annak megfelelő politikai berendezkedés racionális védelmére vállalkozik, megalkotva ezzel a "hagyomány" sajátos "ideológiáját".
