Téka, Budapest, 1989
760 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637392009 · Fordította: Gaál Andor
A becsvágy!… Hamiltonnál még csak bizonytalan nyugtalanság, szinte valami láz, amely valahogy felébred az ereiben és most ott marad örökre, kiolthatatlanul. Hogy legyen valaki! Hogy valamit csináljon! Hogy kezében tartsa az embereket!…
– Olvasd Miltont – ajánlotta Birley Artingstall. Olvasd ezt, olvasd azt. Valaki mindig unszolta. Ő meg mindig szót fogadott. Olvasta Miltont. Ezt olvasta:
A hírnév sarkantyúját vágja szellemünk lelkünkbe, egyetlen gyöngeségünkként, hogy megvessünk élvet s dicsérjünk munkás napot…
Dünnyögve ismételte magában a szavakat. „Hogy megvessünk élvet…” Szerette az életet, amelyet élt, élvezte minden percét, csak éppen azt nem tudta, hogy miért rendezte így az életét. Újra elolvasta a sorokat. „A hírnév sarkantyúját…” A hírnév… A szó napokig zsongott a fejében. Nem tudott szabadulni tőle.
