Szépirodalmi, Budapest, 1984
384 oldal · keménytáblás 

Herczeg Ferenc (1863-1954) a két világháború között a „hivatalos” Magyarország legrangosabbnak tekintett írója volt, aki az Új Idők szerkesztőjeként fél évszázadon át nagy hatást gyakorolt a polgári közízlésre. Meséi, erkölcsrajzai, drámái, társadalmi és történelmi regényei részben Jókai és Mikszáth nyomán haladnak, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosul. Történelmi regényei, így a Pogányok, Az Élet kapuja, A fogyó hold vagy A hét sváb ma is színes, szórakoztató olvasmányok, s ilyen értelemben jelentős műve a Pro Libertate!, II. Rákóczi Ferenc életregénye. Az író mozgalmas, romantikus képet fest a kuruckorról, nagyszabású történelmi tablójában megmutatja a szabadságharc főszereplőinek lélektani motívumait, s a bukásban oly nagy szerepet játszó politikai erők izgalmas és sokszor alattomos játékát. A nagy fejedelem nemes, vonzó, tiszta alakja számos írót ihletett meg, Herczeg regényében a kisgyermekkortól kezdve egészen Rodostóig kísérhetjük lélekben Rákóczit. Emlékezetesek maradnak a bécsi Burg, a Napkirály udvarának vagy a török Portának fényei és árnyai, s Herczeg lendületesen, mindig érdekfeszítően mozgatja regényének rengeteg szereplőjét. Ennek a könnyű kézzel írt életregénynek elolvasása mintegy átismételteti velünk a Rákóczi-szabadságharc történetét és legfőbb tanulságait, rendszerbe foglal egy felemelő és tragikus történelmi kort, s talán kedvet ébreszt mindenkiben, hogy más művek alapján is elmélyedjen e feledhetetlen kor magyar históriájában.