„Ha szeretsz valakit, az mióta jelenti, hogy sohasem akarnád megölni?” 2005. szeptember 4-én, az ausztrál apák napján Robert Farquharson és három gyermeke a kisfiúk édesanyjához, Cindy Gambinóhoz tartott, amikor autójuk letért az útról, és a vízbe csapódott. A tízéves Jai, a hétéves Tyler és a kétéves Bailey megfulladtak, apjuk ki tudott úszni az elsüllyedt járműből. A házaspár valamivel korábban külön költözött, és hamar felmerült a kérdés: kegyetlen bosszú vagy szerencsétlen baleset történt? Helen Garner egy barátja kamaszlányának társaságában, szinte megszállottként követte végig a nyilvános tárgyalássorozatot. A közönség soraiból figyelte a tárgyalótermi dráma szereplőinek testbeszédét, mimikáját, intonációját, és gyakran olyan pillanatokat kapott el, amelyek az esküdtek előtt is rejtve maradtak. Garner a hosszan elhúzódó per során megismerkedett a fiúk anyai nagyszüleivel, konfliktusba keveredett Farquharson ügyvédjével, és feltette a legkényelmetlenebb kérdéseket arról, hogyan ítéljük meg a bűnösséget és az ártatlanságot. A fájdalom házaa gyász, az empátia, az igazság és az igazságszolgáltatás krónikája, letehetetlenül izgalmas olvasmány a true crime szerelmeseinek Ausztrália egyik legjobb írójától. Helen Garner (1942) ausztrál író, novellista, újságíró. A fájdalom háza elnyerte többek között aNed Kelly-díjat, amelyet minden évben a legjobb ausztrál krimi és truecrime könyveknek ítélnek oda. Könyvei a Magvetőnél: A vendégszoba (2025) A fájdalom háza (2026)