A Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjétől
Harper Lee a Ne bántsátok a feketerigót! berobbanásával, felejthetetlen szereplői, Fürkész, Jem és Atticus megteremtésével vált világhírűvé és az amerikai irodalom egyik meghatározó alakjává. Bár az 1960-ban kiadott regényt követően több mint fél évszázadig nem jelentkezett más, nagylélegzetű művel, egykönyves szerzőként is töretlenül élvezte a szakma és az olvasók elismerését. Halála előtt nem sokkal került elő a Menj, állíts őrt! kézirata, amely valójában korábban készült.
A Víztorony és töpörtyűs kukoricakenyér Lee korábban lapokban megjelent vagy eddig kiadatlan elbeszéléseiből, esszéiből és más írásaiból összeállított kötet, amely páratlan betekintést nyújt a szerző egyedi hangjának kialakulásába. Megidézi a szerző fiatalkorának helyszínei, az alabamai iskolaudvarok, a manhattani kifőzdék és mozik világát, ma is élő, hiteles párbeszédeket perget közéletről, egyenlőségről, utazásról, szerelemről, művészetről, az amerikai Délről, s eltöpreng arról, mit jelent aktív és kreatív életet élni.
Harper Lee életrajzírója, Casey Cep előszava segítséget nyújt a történetek olvasásához, miközben beavat a titokba, hogyan vált a South Alabama Avenue-n nevelkedő egykori kislány bestsellerszerzővé.
„A szeretet megtisztít. A szenvedés soha nem tisztított meg senkit, a szenvedés csupán felerősíti a bennünk lakozó önző vágyakat. A szeretetből fakadó tettek azonban – legyenek bármilyen aprók – csökkentik a szorongás erejét, megízleltetik velünk a holnapot, és megszabadítanak bennünket a félelem igájától.”