A háború nem a vérünkben van, hanem a kultúránkban. De ha nem velünk született, hogyan vált mégis civilizációnk legrombolóbb erejévé? Valóban örök végzetünk az erőszak, vagy csak egy viszonylag új társadalmi „találmány”? A legfrissebb régészeti, evolúcióbiológiai és főemlőskutatások alapján az emberiség őstörténetének döntő része háborúk nélkül telt: a szervezett erőszak mintegy tízezer éve, a mezőgazdaság, a magántulajdon és a hierarchikus rendszerek kialakulásával jelent meg. A csimpánzoktól a modern államok által vívott totális háborúkig vezető izgalmas nyomozás alapjaiban rendíti meg Thomas Hobbes és Steven Pinker elméletét az ember vele született erőszakosságáról. A világhírű régész, a bestsellerszerző történész és a neves evolúcióbiológus kötete radikálisan új megvilágításba helyezi a múltat, és reményteli üzenetet fogalmaz meg a jövőnkről: most először valódi esélyünk lehet az erőszak visszaszorítására.

Harald Meller (1960) a világ egyik legelismertebb régésze. Szakmai körökön túl akkor vált nemzetközileg is ismertté, amikor jelentős személyes kockázatot vállalva bűnözői köröktől megmentette a nebrai korongot, egy kb. 3600–3800 éves bronzkori régészeti leletet, az égbolt legrégebbi ismert ábrázolását. A németországi Hallei Őstörténeti Tartományi Múzeum igazgatójaként hatalmas közönséget bűvöl el – nemcsak a háború, a mágia vagy az éghajlati katasztrófák témáit feldolgozó, nemzetközileg is nagy figyelmet kapott kiállításaival, hanem a múzeum YouTube-csatornájával is.

"Kai Michel (1967) német történész és irodalomtudós, aki Carel van Schaikkal és Harald Mellerrel közösen jegyzett, a történelemtudományt és az evolúcióbiológiát ötvöző sikerkönyveivel vált ismertté. Munkáiban – többek között a Biblia evolúciós szemléletű elemzésével és a nemek közötti egyenlőtlenség eredetének kutatásával – az emberi kultúra sorsfordító állomásait és a modern lét kihívásait vizsgálja.
Rendszeres szerzője a Die Zeit, a Die Weltwoche, valamint a Frankfurter Allgemeine Zeitung lapoknak, melyekben ismeretterjesztő témájú írásai nagy népszerűségnek örvendenek."

Carel van Schaik (1953) holland származású evolúcióbiológus és primatológus, a Zürichi Egyetem professor emeritusa, aki világhírnevét az indonéziai esőerdőkben végzett, orangutánokkal kapcsolatos több évtizedes kutatásaival alapozta meg. Tudományos munkáiban az emberi intelligencia, a kultúra és a társadalmi együttműködés evolúciós eredetét vizsgálja, hidat képezve a biológia és a bölcsészettudományok között. Olyan nemzetközi sikerkönyvek társszerzője, mint Az ember három természete, amelyben a Biblia történeteit a Homo sapiens fejlődéstörténeti dokumentumaként elemzi.