Hamvas Béla életművének vonatkozásában az utóbbi évek szövegkutatásainak egyik legfontosabb, legjelentősebb eredménye a jelen kötetben most először olvasható Seth. Kereszténység és hagyomány című nagyesszé közreadása. E mindeddig elveszettnek hitt művéről csupán azt lehetett tudni, amit munkajegyzeteinek néhány szűkszavú utalása, valamint az 1947 folyamán John Cowper Powys angol regényíróval és Gilbert Turner richmondi könyvtárossal folytatott levelezése sejtetni engedett.
Hamvas egy lehetséges angol nyelvű kiadás és egy hosszabb angliai utazás reményében 1947 legelején még a Scientia Sacra (1943–1944) című munkájából tervezett részleteket küldeni Powys számára, végül a tavasz folyamán mégis az itt olvasható esszéjét küldte el saját fordításában Seth: Tradition and Christianity címen. „A legmélyebb, legizgatottabb érdeklődéssel olvastam és tanulmányoztam minden szavát a «Seth» című igen figyelemre méltó írásának” – fogalmazott nem sokkal később válaszlevelében Powys.
Ebben az 1946 folyamán megírt munkájában Hamvas Béla először rögzíti és fejti ki a maga összefüggésében későbbi gondolkodásának azt a három (ontológiai, ismeretelméleti és gyakorlati) „sarokpontját” vagy „axiómáját”, amely nemcsak a ’40-es évek közepétől született műveinek hol nyílt, hol rejtett hátterét adja, hanem amely utat nyitott számára az archaikus szellemi hagyomány és a kereszténység egységének a „synkretismus veszélyét” elkerülő megfogalmazásához, s hogy a hiteles, evangéliumi kereszténységet a „személyiség – szabadság – szeretet” krisztusi valóságában, az emberi létezés gyökeréig lehatoló újrateremtésében ismerje fel.
Hamvas Béla munkájának eredeti gépiratát a ’60-as évek közepe óta vele szoros szellemi-tanítványi kapcsolatban álló Molnár Sándor festőművész hagyatéka őrizte meg.