A kisgyerekeket nagyon érdekli a nagyvilág, tudásszomjuk szinte végtelen. Ez az energia az iskoláskorban sem vész el, csak átalakul. Sok gyerek számára az iskolában a túlélés, a ku­darckerülés lesz a fő cél, nem pedig a kíváncsiság kielégítése.De miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből „jó”, a másikból pedig „rossz tanuló”? Mi jár a gyerekek és a tanár fejében? Miért nem tudják a tanulók kibontakoztatni a képességeiket?Az amerikai John Holt (1927–85) egész tanári pályáján, és később, a radikális iskolareform egyik fő képviselőjeként ezek­re a kérdésekre próbált választ találni. Megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hiba nem a gyerekekben, hanem a rendszer sajátosságaiban van. Így az iskola gyakran nem segíti a gyerekek intellektuális fejlődését, hanem – még kimondani is nehéz – egyenesen elbutítja őket.Ráadásul nem csupán a bukdácsoló gyerekek vallanak kudar­cot, hanem a közepes, jó és jeles tanulók túlnyomó többsége is, legalábbis abban az értelemben, hogy szellemi és kreatív képességeiknek csupán egy töredékét tudják kiaknázni, fruszt­ráltak, nem lelnek örömet a tanulásban.Ha Holt könyve segítségével megértjük, mi is történik a tan­teremben, akkor új utakon indulhatunk el, és talán közelebb jutunk a megoldáshoz is.