Szépirodalmi, Budapest, 1975
330 oldal · keménytáblás

A XX. századi magyar esszé great old man-jének új tanulmányai változatlan intellektuális szenvedéllyel folytatják a magyar, de főképpen a világirodalom, az egyetemes, humanista kultúra értékeinek közvetítését a szélesebb olvasóközönséghez, éppúgy, mint fél századon át, korábbi tanulmányaiban. 1962-ben a „Klasszikusok”, 1965-ben a „Kortársak” nyitott ablakot a világirodalom legjelentősebb életműveire, s 1968-ban „A Nyugat árnyékában” a század magyar irodalmát megteremtő mozgalmat idézte fel. E gyűjtemény közvetlenül azokhoz csatlakozik, s akár Sévignéről, akár a G. Kellerről, Baudelaire-ről, Gide-ről, Colette-ről írt tanulmányt tekintjük, újabb és újabb bizonyságát látjuk annak, hogy világirodalmi stúdiumainkhoz immár nélkülözhetetlenek Gyergyai Albert útmutató szavai.
A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, Georges Sandról, Moliere-ről, Rousseau-ról, Superville-ről például, de a kötet e fejezete legfőképpen Gyergyai Albertről rajzol portrét, az ő ízléséről, személyes vonzalmairól, emelkedett műelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplő versmagyarázatai a lírikus intuíció adámányával egészítenek ki.