Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1928
Aranyozott gerincű kiadói vászonkötés
Oldalszám: 805 oldal
Fordította: Fülöp Zsigmond
"Ostrau kicsiny kerületi székváros nem messze az Oderától, híres messze földön, be egészen Lengyelországig, a gimnáziumáról meg az édes borsospogácsájáról, melyet ott úgy sütnek még, hogy nem sajnálják belőle a jó sok hamisítatlan mézet. Ebben a régimódi helységben lakott éveknek sora előtt Wohlfart királyi számvevő, aki imádta királyát, őszinte szívből szerette - két ostraui gazembert meg egy goromba harisnyaszövőt kivéve - a felebarátait és fáradságos hivatali teendői közben sok alkalmat talált titkos örömre és alázatos büszkeségre. Későn házasodott, feleségével kicsiny házban lakott s kis kertjét saját keze munkájával tartotta rendben. Ez a boldog házasság, sajnos, több évig gyermektelen maradt. Egyszer aztán úgy fordult, hogy a számvevőné asszonyság széles bodorral és két nagy bojttal díszitette ki ágyának fehér pamut függönyét s minden barátnőjének legnagyobb helyeslése közben néhány hétre eltünt mögötte, éppen, mikor elsimította rajta az utolsó ráncot s meggyőződött róla, hogy a függöny anyaga kifogástalan. E mögött a fehér függöny mögött született meg e történet hőse."
