Illusztrációk: 60 kép és dokumentum

Gulag Könyvek sorozat címen hadifogoly és Gulag emlékirat sorozatot indít az Erdélyi Szalon Kiadó, mely egyaránt fókuszál az első világháború utáni keleti fogolynaplókra, tábori írásokra, mint a klasszikus „gulag” memoárokra, amelyek az 1930-as évektől keletkeztek. Az itt fekvő könyv egy sokat szenvedett, de a legnagyobb nyomorúságok és megaláztatások között is igazi férfiúi erővel és méltósággal megáldott embernek őszinte, közvetlen megnyilatkozása.De nemcsak ennyi. Ez a megnyilatkozás egy valóban hivatott tollnak művészi munkája. A könyv szerzője eddig – tudomásom szerint – nem foglalkozott írásművészettel. A kardot – mint katona – tudta ugyan forgatni emberül, de arra talán maga sem gondolt soha, hogy valaha íróvá legyen. És ezzel a könyvvel azzá lett. Több a műkedvelőnél, mert sajátos írói egyéniség bontakozik ki e műben – akár felfogását, akár stílusát tekintjük. Előadásának formái – minden mesterkéltség, minden cikornya nélkül – olyan tetszetősek, olyan megkapóak, hogy ilyeneket csak Isten-adta írói tehetség tud produkálni.

A világháború hadifoglyai közül többen megírták már élményeiket, tapasztalataikat, szenvedésüknek megrázó történetét – de talán senki sem tudott értékesebb munkát nyújtani a közönségnek, mint ennek a könyvnek írója. Olvasva ezeket a lapokat, az ember sok helyen hajlandó volna azt hinni, hogy a költői képzelet, a messziről jött ember nagyotmondása színezte ki az elbeszélést. Ám, aki ismeri a szerzőt, s tudja felőle, hogy az igazmondásban is milyen talpig férfi: az nem fog kételkedni abban, hogy könyvében nincs túlzás, nincs egyoldalú beállítás, nincs elferdítés, hanem a színtiszta igazságot rajzolja az író s ennek megfelelően váltakoznak a képen rikító színek rettentő sötét foltokkal. Azt azonban már az író művészi erejének tulajdoníthatjuk, hogy könyve – elejétől-végig – lebilincselően érdekes. Igaz, hogy a szibériai hadifoglyok életében végtelen sok egyformaság és egyhangúság uralkodott, – de az író olyan pompásan tud embereket és viszonyokat jellemezni, helyzeteket vázolni, apró részleteket is nagy elevenséggel előadni: hogy könyvét valósággal úgy olvashatjuk, mint valami érdekes regényt, amit – megkezdvén – alig tudunk kezünkből letenni.

Pedig hát ez a munka – nem győzöm hangsúlyozni – szórói-szóra igaz történet, a maga minden szomorúságával, minden borzalmával. És éppen ezért a szerző nem csupán az olvasmány után vágyó közönséget elégíti ki, hanem a történetírás érdekeit is szolgálja könyvével, mert hiteles adatokat nyújt a világháború történetéhez és lélektanához, miket a jövendő história-írója bízvást felhasználhat. Melegen ajánlom tehát ezt a derék művet mindenkinek, aki emberi sorsok és történeti korszakok iránt érdeklődik. Ez az ajánlás voltaképpen csak arra való, hogy valaki kezébe vegye a könyvet.

Az első lapok után a mű maga fogja ajánlani magát, – s bármennyire elrémül is az olvasó, tudomást szerezve a szibériai fogolyélet rettenetességeiről, mégis nagy lesz öröme, hogy egy új íróval ismerkedett meg, akit e könyvnek bizonyára elkövetkező méltó sikere talán további művek írására is ösztönözni fog. írói tevékenységével remélhetőleg nemcsak magának szerezne lelki kielégülést, hanem gazdagítaná az irodalmat is, melynek – már első művével – számottevő munkásaként jelentkezik. (Szász Károly, Budapest, 1927.)