Szépirodalmi, Budapest, 1988
340 oldal

Gergely Ágnes Riportnapló Északról című dokumentumkönyve három északi országnak a második világháború alatti életével foglalkozik: a norvég ellenállással, a dánok kiegyezéses politikából nagyszabású, sikeres ellenállássá növekvő mozgalmával és a svéd semlegességgel. A szerző mindhárom országot beutazta, helyszíneket nézett meg, interjúkat készített ma fontos és kevésbé fontos posztokat betöltő emberekkel, egy norvég polgármesterrel, egy tengerparti faluban lakó öreg halásszal, magas rangú katonatisztekkel, egy keménybeszédű kommunista dán munkással, egy ugyancsak dán, szúrós szavú, morózus könyvkereskedővel, nyugalmazott miniszterekkel, a svéd királyi testőrség főparancsnokával, neves művészekkel, történészekkel, újságírókkal, akiknek java része átélte a háborút, harcolt vagy szerepe volt az ellenállók kiképzésében, a kémelhárításban – és az embermentésben.

Útja Norvégiában kezdődik. Az író tisztelettel, megrendülten faggatja az ellenállás egyik szemtanúját – aki azonban elégedetlen saját népével. „Miért tudták a dánok?” – kérdezi keserűen. A Dániában tett út arról győzi meg az írót, hogy – noha a dán ellenállás valóban egyedülálló volt, s noha a dánok a közöttük élő zsidókat valóban megmentették a koncentrációs táboroktól, a gázkamráktól – az idő során a dán ellenállás történetébe mitikus elemek is beleszövődtek. Az író a valóságot faggatva igyekszik megvilágítani: mi az, ami eddig a dán ellenállásról másként élt a köztudatban, lefejtve a mítoszt a valóságról. Összetett és izgalmas „a vészkikötő”, Svédország szerepe, háttérként és önmagában is. Az igazat kutatni és megtalálni a három skandináv nép történelmében, ez volt az író célja. A prózaíró, a dokumentumró Gergely Ágnes objektív szövegén, mondatain átüt a lírikus – a szó legtisztább értelmében. Magába a történetbe – az útnak, történelemkutatásnak történetébe – befutnak – nem hivalkodóan, nagyon is visszafogottan – életének jelenét meghatározó élményei, s a maga jelleme, moralitása is.